Nyugdíj: rugalmasabbak, de kiszolgáltatottabbak a vállalkozók

Nyugdíj: rugalmasabbak, de kiszolgáltatottabbak a vállalkozók
Az önállóság miatt különösen fontos a megfelelő tervezés

A vállalkozók az alkalmazottaknál sokkal rugalmasabban viszonyulnak a nyugdíjkérdéshez, ám az önállóság nagyobb kiszolgáltatottságot is jelent – állapította meg az Aegon tizenöt országra kiterjedő kutatása. A vállalkozóknál emiatt különösen fontos a megfelelő nyugdíjtervezés.

Nagyon sok a különbség a vállalkozók és az alkalmazottak nyugdíjas évekhez való hozzáállásában – állapította meg az a jelentés, amelyet az Aegon szakértői állítottak össze a közelmúltban végzett, 15 országra kiterjedő kutatás alapján. Ugyan a jelentés szerint a vállalkozók és az alkalmazottak egyformán bizonytalanok abban, hogy lesz-e nyugdíjuk, meglepő módon azonban a vállalkozók 26 százaléka “nagyon” vagy “kifejezetten biztos” abban, hogy megfelelő életszínvonalat tud magának biztosítani nyugdíjasként. Ez magasabb az alkalmazottak körében mért 22 százaléknál. A vállalkozók az alkalmazottaknál optimistábbak annak kapcsán is, hogy maguk választhatják meg a nyugdíjazásuk idejét, (53 százalék szemben 43 százalékkal) és szintén kissé bizakodóbbak a tekintetben, hogy a teljes nyugdíjazásuk előtt még találnak munkalehetőségeket (51 százalék, szemben az alkalmazottaknál mért 46 százalékkal).

Fokozatosan lépnének hátra a vállalkozók

Figyelemre méltó megállapítása a jelentésnek, hogy a vállalkozók a világ minden országában rugalmasan gondolkoznak arról, mikor és hogyan fognak nyugdíjba menni: 40 százalékuk 65 éves kora után, vagy egyáltalán nem szeretne nyugdíjba vonulni, szemben az alkalmazotti jogviszonyban állók 33 százalékával. Emellett 69 százalékuk úgy tervezi, hogy fokozatosan vonul majd vissza az aktív munkától. A munkával töltött aktív évek kitolódása miatt bekövetkező későbbi nyugdíjba menetel pedig – mutat rá a jelentés – sokat segíthet az elvárt nyugdíjaskori jövedelem előteremtésében. A vállalkozóknak jórészt pozitívak az elképzeléseik a nyugdíjas éveikről is. Az érintettek több mint fele – 55 százaléka – utazni szeretne nyugdíjas korában, 42 százalékuk pedig új hobbit szeretne találni magának. Ugyanezek a vágyak viszont sokkal nagyobb mértékben jelennek meg az alkalmazottak körében (61 és 47 százalékos említési arány mellett). Az alkalmazottakhoz képest (56 százalék) a vállalkozók közül kevesebben említették azt is, hogy több időt szeretnének tölteni a családjukkal és a barátaikkal (47 százalék). Ugyanakkor a vállalkozók közül többen gondolják, hogy nyugdíjasként is dolgoznak majd; 29 százalékuk ugyanazon a területen szeretné folytatni a munkát, miközben az alkalmazottak 16 százaléka vélekedik hasonlóan.

Nagyobb az egyéni felelősség

Az is nyilvánvaló – állapítja meg a kutatás –, hogy a munkáltató által biztosított munkavállalói juttatások hiányában a vállalkozóknak sokkal nagyobb az egyéni felelősségük nyugdíjas éveik anyagi biztonságának megteremtésében. Ezért aggodalomra ad okot, hogy a vállalkozók csupán egyharmada (34 százaléka) tartja magát rendszeres megtakarítónak, aki mindig gondoskodik arról, hogy tegyen félre a nyugdíjára. Ez az arány nyugtalanítóan alacsony az alkalmazottakhoz képest (38 százalék). Fontos viszont látni, hogy a kutatásnak ez a megállapítása főleg az egyéni vállalkozók szokásait tükrözi, hiszen a válaszadók kétharmadát ők tették ki. Az egyéni vállalkozók mindössze 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy mindig gondoskodik arról, hogy tegyen félre a nyugdíjára, szemben az alkalmazottakkal rendelkező vállalkozókkal, akiknél az arány 44 százalék. A vállalkozók között ugyanakkor összességében többen vannak a korábban megtakarítók (17 százalék), mint az alkalmazottaknál (12 százalék).

A vállalkozók ezzel együtt az alkalmazottakhoz képest még inkább érzik a személyes felelősségüket a nyugdíjuk előteremtéséért (75 százalék a 71 százalékhoz képest). Arra a kérdésre, hogy a nyugdíjaskori jövedelmük milyen arányban származik majd a saját megtakarításaikból és befektetéseikből, a jelenlegi és korábbi munkáltatójuktól, valamint az államtól, a vállalkozók és az alkalmazottak eltérő válaszokat adtak. A vállalkozók – nem meglepő módon – jóval nagyobb mértékben támaszkodnak saját megtakarításaikra és befektetéseikre (45 százalék), mint az alkalmazottak (32 százalék). Az alkalmazottak a nyugdíjaskori jövedelmük 24 százalékát a munkáltatótól remélik, míg a vállalkozók jóval kevésbé számítanak korábbi munkáltatóikra, átlagosan mindössze nyugdíjaskori jövedelmük 16 százalékát biztosítanák ebből.

Kiemelten fontos a tervezés

A munkáltató által biztosított nyugdíjcélú megtakarítási formák hiányában a vállalkozók csak önmagukra számíthatnak a nyugdíjas évekre való felkészülésben – hívta fel a figyelmet az Aegon jelentése. A nagyobb szabadsággal tehát együtt jár az is, hogy a vállalkozóknak saját maguknak kell dönteni arról, hogy meddig dolgoznak, mikor és miből mennek nyugdíjba. Éppen ezért az Aegon ajánlása szerint, ha valaki vállalkozóként tevékenykedik, kezdjen el minél előbb megtakarítani, és váljon szokássá hosszú távon a rendszeres megtakarítás. Fontos emellett, hogy éljen a nyugdíjcélú megtakarításokhoz járó adókedvezményekkel, amelyek között lehetnek olyan konstrukciók vagy megtakarítási formák is, amelyeket kifejezetten a vállalkozók igényeire szabtak. Találja meg közülük azt, ami a legjobban illeszkedik az igényeihez – hiszen eltérőek lehetnek az egyéni és a másokat is foglalkoztató vállalkozóknak szóló termékek.

Nagyon hatékony eszköz a megtakarítások automatizálása is: a nyugdíjpénztári hozzájárulás egyik bizonyított előnye az, hogy automatikusan levonják a munkabérből. Ha ilyenre nincs lehetőség, automatizálja a megtakarításait úgy, hogy rendszeres átutalással vagy csoportos beszedési megbízással teljesíti a befizetéseit a megtakarítási számlájára vagy a nyugdíjkötvényére. Egy vállalkozó számára fontos, hogy éljen az állami nyugdíjrendszer adta lehetőségekkel is, fizesse meg maga után a nyugdíjcélú társadalombiztosítási járulékokat. Kiemelten fontos továbbá, hogy aki vállalkozik, dolgozzon ki egy személyes és egy üzleti pénzügyi tervet is, amelyben felméri a jelenlegi és a jövőbeli pénzügyi szükségleteit, a bevételeit, a megtakarításait és a befektetéseit is. A nyugdíjtervezéshez, a vállalkozása átadásának megtervezéséhez, és a nyugdíjcélú megtakarítások rendszeres jövedelemmé alakításához pedig kérjen tanácsot, könyvelőtől vagy pénzügyi tanácsadótól.

A tervezésben segít az Aegon 2016-ban útjára indított pénzügyi tudatosságot fejlesztő akadémiája. Tavaly három helyszínen (Budapest, Debrecen és Székesfehérvár) 30-30 fő vehetett részt a képzésen, ahol a nemzetközi kutatás adatait felhasználva a résztvevők pénzügyi tudatosságra és nyugdíjtervezésre való képessé tételét segítették elő. Az oktatás kiterjedt a személyes készségek, valamint a pénzügyi ismeretek fejlesztésére.

A minimálbér csapdája Magyarországon

A vállalkozók által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke Magyarországon megegyezik az alkalmazottakéval, ami a bruttó fizetés 8,5 százaléka. A munkáltató által a bruttó fizetésből levonandó összes járulék miatt azonban a dolgozók a bruttó jövedelmük további 21 százalékát is elveszítik. A vállalkozók többsége ezért a minimálbérnek megfelelő munkabér után fizet járulékokat, amelynek következtében kevesebb juttatás is jár nekik. A nyugdíjcélú megtakarításokkal elérhető adókedvezmények azoknak kedveznek, akik fizetnek személyi jövedelemadót, így az egyszerűsített adózási formát (KATA) választó vállalkozók elesnek ettől a lehetőségtől. A magyar vállalkozások nyugdíjhoz való viszonya is ellentmondásos: ma a vállalkozók közel fele (49 százaléka) társít pozitív képzeteket a nyugdíjas évekhez, szemben a világátlaggal, ami 66 százalék. Bár többségükben érzik a személyes felelősségüket az öngondoskodásban is – itt 71 százalék a mért arány -, ugyanakkor csak 55 százalékuk van tudatában annak, hogy pénzügyileg is meg kell tervezniük a nyugdíjukat. Miközben a magyar vállalkozók 39 százaléka azt vallja, hogy végzett nyugdíjtervezést, csupán 26 százalékuk tesz félre rendszeresen a nyugdíjára, szemben a 34 százalékos világátlaggal.

Ki tekinthető vállalkozónak?

A legegyszerűbb definíció szerint vállalkozónak tekinthető az, aki saját magának dolgozik ahelyett, hogy egy munkáltatónak dolgozna, akitől munkabért vagy fizetést kap. A vállalkozó jövedelme pedig az általa közvetlenül irányított vállalkozás nyereséges működéséből származik. Vállalkozni lehet egyéni vállalkozóként, vagy olyan társas vállalkozásban, amely alkalmazottakat is foglalkoztat.

A jelentésről
A Nyugdíjra való felkészülés a vállalkozók körében című jelentés 15 ország kutatási eredményeit foglalja össze, így átfogó képet ad Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália trendjeiről, és javaslatokat fogalmaz meg a vállalkozók hosszú távú anyagi biztonságának megteremtéséhez. A jelentés – amely az Aegon Center for Longevity and Retirement és a Transamerica Center for Retirement Studies együttműködésében valósult meg – az Aegon ötödik nyugdíjfelkészültségi kutatásának adatai alapján azt vizsgálja, hogy a világ különböző országaiban élő vállalkozók hogyan vélekednek a nyugdíjas éveikről, és hogyan készülnek fel rá. A kutatás 17 600 válaszadó adatait dolgozta fel. Összehasonlítja az egyes országokat, és több példát is bemutat arra, hogy az egyes országokban milyen foglalkoztatási és törvényi gyakorlat segíti a vállalkozókat.

A teljes nyugdíjjelentés ezen a linken elérhető.

Ossza meg az ismerőseivel!
Az oldal utolsó módosításának dátuma: 2017. március 9.

Email küldése
X