Kedvenceink karácsonya

Nicole

Nicole-nak igencsak rosszul kezdődött az éve. Illetve akkor még nem is így hívták…

Januárban állatvédők találtak egy fekete spánielre; előző „gazdája” dobta ki és vagy ő, vagy egy másik autó el is ütötte szegényt, napokig feküdt a hidegben, összeroncsolódott lábbal az út szélén. Egy veszprémi állatvédő egyesület fogadta be és egy támogatójuk segítségével megműttették. Ott kapta a Nicole nevet. Fajtiszta kutya lévén sokan jelentkeztek, hogy örökbe fogadják, de mikor kiderült, hogy sánta, mindenki visszalépett.

Így találtunk rá mi is; sántán, de lelkesen szaladt-gurult felénk és persze nem volt kérdés, azonnal magunkkal hoztuk!

Azóta átesett még egy műtéten és bár szépen javul a lába, tökéletes sohasem lesz. Igyekszünk kárpótolni mindazért, amit eddig át kellett élnie, ő meg igazi kis „királylányként”, szempilláit rebegtetve köszöni ezt meg nekünk nap, mint nap.

Rocki

Hát a szaloncukor hol van? Sebaj, megteszi az a fehér gömb is…

Dr. Watson

Dr. Watson második karácsonyát töltötte velünk idén-2011-ben, szerető otthonában, de nem volt ez mindig így… sajnos.

Watsit - mert nem mindig szólítjuk doktornak - a házunk mellett találtuk végkimerülésben 2010 júniusában …nagy utat tehetett meg, amíg megérkezett hozzánk, főleg autók után…valószínűleg onnan dobták ki.. Azóta viszont Watsi iskolás lett, nagyon okos és leleményes, főleg ha rosszaságról van szó, pl. a szaloncukorcsenést és kicsomagolást mesterien űzi Karácsony tájékán… 

Hááát, mi soha nem fogunk ellenállni ennek a szomorú szemű, loncsos, bozontos kiskutyának, akinek az előző életéről soha nem tudunk meg semmit, de az biztos, hogy egy új időszámítás  kezdődött 2010 Pünkösdjén neki is és nekünk is.

„…Amióta a gazdád én lettem, ez a hely a legjobb hely tenéked:

nem érhet itt semmi baj se téged. Rajtam csügg a szemed, hív imádás

együgyű szálán csügg, boldog ádáz” /Babits Mihály/

Buksika

Végre megjött a Jézuska! Ez az én ajándékom! 
Alig vártam, hogy szétcincáljam azt a csörgő-zörgő papírt, amiben elbújtatták az ajándékom. Mióta kicsomagoltam mindenhová hurcolom az én kiscicámat.

Centi

Centi 2010. tavaszán került hozzánk a csepeli Foxterrier fajtamentés jóvoltából. Mikor rátaláltak, a forgalmas főút mellett riadtan szaladgált, de egy szendviccsel sikerült őt becserkészni. Éhsége azóta is csillapíthatatlan, ha rajta múlna, mindent felfalna ami elé kerül. A karácsonyban is a főzést élvezte a legjobban, kitartóan várta, hogy mikor pottyan le valami finom falat számára. :) 

Wanda és Molli:

Télen-nyáron szolgálatban! Karácsonykor is gondoskodtunk a jókedvről és a biztonságról.