Az elmúlt hónap volt 1939 óta a legjobb szeptember az amerikai tőzsde történetében: az S&P500 index 8,9%-ot emelkedett egy olyan augusztus után, amely 30 éve a legrosszabb időszaknak bizonyult. A részvényárfolyam-mozgások nagy volatilitásra utalnak, azonban a hónap végéig az amerikai index a korábban kialakult sávon belül maradt. Majd sikerült felfelé kitörnie, újabb impulzust adva a szeptemberben már amúgy is korábbi csúcsaikat döntögető fejlődő piaci részvényeknek, amelyek közül ezúttal is India (11%) és Törökország (10%) tűnt ki a leginkább.

A többi fejlődő piacot azonban csak mérsékelt optimizmus jellemezte, hiszen Európát (1,5%) továbbra is visszafogják a PIGS országok gazdasági problémái, míg Japánban (3,1%) csak a jegybanknak az erősödő jen ellenében tett devizapiaci intervenciója jelentett okot az optimizmusra. (Az összes hozam saját devizában értendő. A forint 5-10%-os erősödése miatt a magyar devizában kifejezett hozamok nem tükrözik teljesen a tőzsdéken lezajlott emelkedést.)

Makro-fronton a kép még mindig igen vegyes: az Európai Bizottság nagyobb gazdasági fellendülést vár a valutaunióban, mint azt korábban publikálta, illetve a svájci jegybank 2,5%-os növekedésre számít. Az Európai Központi Bank beavatkozására volt szükség az ír állampapírpiacon, miután az ír hosszú kötvények hozama több mint 390 ponttal haladta meg a hasonló német papírokét és a CDS szint történelmi magasságokba ívelt. További aggasztó hír a befektetőknek, hogy az ír pénzügyminiszter szerint az idei költségvetés hiánya a GDP több mint 30%-át teheti ki.

A hónap második felében a japán jegybank a hazai fizetőeszközt gyengítő intézkedésekbe kezdett, így próbálva meg gátat szabni a szigetország devizájának hosszú ideje tartó erősödésének, segítve ezzel a gazdaság számára fontos exportőrök nyereségességét.

Hogyan érdemes befektetni egy olyan környezetben, ahol a különböző országok saját fizetőeszközük leértékelésével, egymással versenyezve próbálják meg a pénzmennyiséget növelni, és ahol a kötvények átlagos hozamszintje már nem nyújtja a korábban megszokott „elfogadható” profitot a megtakarítóknak?

Néhány gyakorlati ötlettel szeretnénk a kisbefektetők segítségére lenni, illetve költséghatékony és ésszerű megoldást vázolni azok számára, akik a befektetési döntések szinte teljes egészét szeretnék vagyonkezelőre bízni.

A kisbefektetők jelentős része aktívan foglalkozik a megtakarítások gyarapításának kérdésével. Folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel kis kockázat mellett, komoly vagyongyarapodást érhetnek el. Számukra rossz hírünk van: ilyen megoldás nincsen.

Amint a befektetők felhagynak a „Szent Grál” keresésével és reálisan tekintenek a lehetőségekre, akkor kezdődhet el a valódi értékteremtés folyamata. A következő gyakorlatorientált lépések azoknak a kisbefektetőknek szólnak, akik tudni szeretnék, miként készül a privát banki portfolió ajánlatok, felülvizsgálatok jelentős része.

Fontos, hogy a „70-80%-os hozamot akarok elérni” típusú célkitűzések helyett, olyan, szinte magától értetődő, ám gyakran meg nem válaszolt kérdéseket tegyenek fel önmaguknak a befektetők, mint például:

• milyen időtávon, milyen devizában, mennyit szeretnék befektetni, hogy az adott időtávon ne kerüljön veszélybe a fizetőképességem?
• mekkora kockázatot vagyok hajlandó vállalni?
• szükséges-e, hogy a befektetésem bármikor likviddé tehető legyen, vagy hajlandó vagyok a kitűzött befektetési horizont végéig tartani a pozíciókat?
• tapasztalt befektető vagyok és elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a piacokat folyamatosan figyelemmel követve, megalapozott döntéseket hozzak?
   

A fenti kérdések megválaszolása olykor könnyű, máskor azonban komoly fejtörést okozhat. Úgy gondoljuk, hogy a befektetési időtáv eldöntésének kérdése igen egyszerű, ám a kockázatvállalási hajlandóság felmérésére nem fordítanak elég időt a befektetők. Pedig egy egyszerű játék segíthet. Tegyük fel, hogy adott egy nyereményjáték, amelynek két lehetséges kimenetele, 50-50%-os valószínűséggel következik be. A játékos nyer 5 millió forintot, vagy nem nyer semmit. Mennyi pénzt hajlandó fizetni a játékban való részvételért? A nyeremény nagyságát nyilván az adott vagyoni helyzetéhez érdemes igazítani, hiszen a kockázati tolerancia mérése csak megfelelő motiváltság és veszteségküszöb beállításával lehetséges. A játék fair értéke 0,5*5 millió, vagyis 2.5 millió forint, ha ennél jóval kevesebbet fizetne a befektető a részvételért, nagy valószínűséggel a kockázatkerülők csoportjába sorolható, ha többet, akkor kockázatvállalás szempontjából átlag feletti minősítést kapna.

A befektetési alapok profi kezelőihez hasonlóan, érdemes a kockázati és időpreferenciáknak megfelelő referenciaindexet kiválasztva, előre lefektetett szabályrendszerrel, tudatosan foglalkozni a portfolió befektetésével, hogy az érzelmi alapú döntéseket minimalizálni lehessen. Ekkor mutatkozik meg a fenti egyszerű játék igazi haszna: a kockázatkerülőknek érdemes komoly kötvénysúlyt, alacsony részvény és egyéb kockázatos eszközöket választaniuk benchmarkként, míg a kockázattűrők általában magasabb részvény és alacsony kötvénykitettséget preferálnak. Mivel a megtakarítók jelentős része nem profi vagyonkezelő, a befektetési alapokon, illetve unit-linked biztosítás eszközalapjain keresztül történő megtakarítás lehet a legkézenfekvőbb megoldás számukra. 

Tegyük fel, hogy egy közepesen kockázattűrő, nem pénzügyi végzettségű befektető, 5 éves időtávon a következő megosztásban szeretne befektetési alapokon keresztül, forint megtakarítást befektetni: 20% RMAX Index (magyar rövid kötvény index, magas likviditású), 30% MAX Index (egy évnél hosszabb futamidejű magyar kötvények) 30% abszolút hozamú eszközök, 20% CETOP20 Index (Közép-Európai részvény index). 

A következő lépésben érdemes a hazai alapkezelői piacot áttekintve, a hasonló benchmarkkal rendelkező kollektív instrumentumokat, a saját előre meghatározott arányokat figyelembe véve megvásárolni. Kockázatkezelés szempontjából pedig érdemes a különböző eszközosztályokra vonatkozó, „stop loss” szabályokat kialakítani, amelyre jó példa a részvény eszközök 10%-os értékvesztése esetén történő visszaváltás, átcsoportosítás.

A befektetés időtartama alatt érdemes rendszeres időközönként felülvizsgálni a portfoliót, ehhez két egyszerű módszert javaslunk. A kisbefektetői portfoliók felülvizsgálatakor a korábban kijelölt referenciaindex-súlyok finomhangolásához használhatjuk a konstans arányú eszközök, vagy a portfolióbiztosítás módszereket. A konstans arányú eszközök tartása annyit jelent, hogy az eredeti portfoliósúlyok visszaállítását hajtjuk végre a befektetések rendszeres felülvizsgálatakor, tehát a nyereséget realizáljuk és a csökkent arányú eszközök esetében bekövetkezett áresést pedig vételi lehetőségnek tekintve vásárolunk. A módszer előnye, hogy egyszerű, rendszeres nyereségrealizálást tesz lehetővé, illetve az eladói nyomás alá került eszközök vételére sarkall.

A portfolióbiztosítás pont ellenkezőképpen működik, annak az eszközosztálynak az arányát kell növelni egy előre meghatározott mértékben (pl. 2%), amely árfolyama emelkedik, míg a rosszul teljesítőket hasonló mértékben, fokozatosan csökkentjük a portfolióban. A portfolióbiztosítás trendkövető stratégia, tehát határozott iránnyal rendelkező piacok esetében működik a legjobban.

Jó hír azok számára, akik a fenti lépéseket is egy profi vagyonkezelőre szeretnék bízni, hogy létezik olyan közepes kockázati jellemzőkkel bíró befektetési alap az AEGON Alapkezelő termékpalettáján (AEGON Smart Money Befektetési Alapok Alapja), amelynek egyik legjobb tulajdonsága, hogy az adott piaci változások, események tükrében, legalább havi rendszerességgel elvégzi a szükséges átcsoportosításokat. A befektetési alap unit-linked biztosításokon keresztül is elérhető, biztosítási terméktől függően a Smart Money eszközalap, illetve az AEGON Smart Money Befektetési Alapok Alapja eszközalap révén.

A Smart Money kedvezőtlen részvénypiaci időszakban a kötvényeket, abszolút hozamú eszközöket preferálja, míg felfutó részvényárfolyamok idején, felülsúlyozza a részvényeket, és a kedvező régiókat kiválasztva még magasabb hozam elérését teszi lehetővé. Mindezt befektetési alapok közötti átváltással teszi, magas diverzifikáltság és költséghatékonyság mellett.

A fenti hírlevél kizárólag és kifejezetten csak tájékoztatásul szolgál, nem minősül vásárlásra, eladásra, vagy a szerződések módosítására történő felhívásnak. A hírlevél olyan adatokat, előrejelzéseket, információkat tartalmaz, amelyeket a hírlevél készítői (AEGON Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. munkatársai) megbízhatónak és pontosnak tartanak, azonban a leírtak teljességével és pontosságával kapcsolatban a készítők semmilyen felelősséget nem vállalnak. A fenti hírlevélben foglalt információ döntések meghozatalához önmagában nem elégséges. Az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. semmiféle felelősséget nem vállal a fenti információn alapuló döntésből eredő esetleges károkért. A fenti hírlevélben foglalt információ felhasználása automatikusan a jelen jogfenntartási nyilatkozatban foglaltak elfogadását jelenti.

Korábbi hírlevelek: