Életbiztosítás, lakásbiztosítás, kötelező biztosítás, CASCO, utasbiztosítás, kisállat-biztosítás

Napjainkban számos ország esetében nemhogy alacsony, de negatív inflációról kell beszélnünk. Ez első hallásra kedvezőnek tűnhet, ugyanakkor hasonlóan a magas inflációhoz, a defláció sem tesz jót egy gazdaságnak. Az árszínvonal tartós csökkenését gyakran okozhatja a pénz- és/vagy hitelkínálat csökkenése, de a kormányzat, a háztartások és a vállalatok fogyasztásának drasztikus visszafogása is vezethet deflációhoz. Ennek egyik kellemetlen mellékhatása a növekvő munkanélküliség, továbbá kifejezetten veszélyes lehet az is, ha a defláció beépül a várakozásokba, mert ez a fogyasztás visszafogásával még jobban növelheti a gazdaság visszaesését. Nem véletlen tehát, hogy a központi bankok a két szélső értéket egyaránt szeretnék elkerülni, és egy köztes állapotot igyekeznek fenntartani. A gazdaságnak egy ún. Goldilocks-állapotára törekszenek, amely nem annyira „forró”, hogy komoly inflációt gerjeszt, és nem is annyira „hideg”, hogy a tartós defláción keresztül recessziót eredményez. Minderre jó példa volt az 1990-es évek közepének amerikai gazdasága, amely pont egy optimális szinten működött, azonban egy ilyen idilli állapotot hosszú távon fenntartani nem könnyű feladat.

Mielőtt elkezdenénk aggódni a defláció lehetséges, és igen káros következményein, valamint úgy gondolnánk, hogy az infláció a jövőben is negatív, vagy tartósan alacsony marad, vessünk egy pillantást Joachim Fels és Manoj Pradhan, a Morgan Stanley elemzőinek érveire. Ezekből kiderül, hogy a piacok jelenleg túl derűlátóan nyugtázták a hosszabb távú inflációs kockázatokat, és egyre valószínűbbé válik, hogy az elkövetkező évtizedben az árszínvonal emelkedése jelentősen meghaladja majd az elmúlt évtizedben látott szinteket.

A legtöbb megfigyelő és elemző mérhetetlenül túlbecsüli a "kibocsátási rés" nagyságát és annak az inflációra gyakorolt kedvező hatását. A leggyakrabban hangoztatott érv, hogy a recesszió során a tényleges és a potenciális kibocsátás jelentősen elszakadt egymástól, létrehozva ezzel a kibocsátási rést, ami hatalmas szabad kapacitást eredményez, és amelynek felszívódása évekig is eltarthat. Ez az ún. „output gap” a legújabb San Francisco-i Fed jelentés szerint korántsem akkora, mint ahogyan ezt az amerikai Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) állította. A másik - fenti elméletet gyengítő - érv azon kutatásokon alapszik, amelyek alátámasztják, hogy a kibocsátási rések csak csekély hatást gyakorolnak az inflációra, és a globális infláció a meghatározó faktor a belföldi inflációs ráta kialakulásánál.

Azok a globálisan ható erők, mint a termelékenység, a dereguláció és a globalizáció, amelyek az elmúlt évtizedekben hozzájárultak az infláció alacsony szinten tartásához, valószínűleg a jövőben csak jóval korlátozottabban érvényesülhetnek majd. A globalizáció az elkövetkező néhány évben valószínűleg kevésbé lesz gyors, mivel napjainkban egyre felerősödött a kúszó protekcionizmus. A nemzeti vállalatok részére nyújtott túlzott támogatás a behozatali verseny csökkenésének irányába hat. A dereguláció a korábbi szintekről - a mostani állami és jegybanki szerepvállalás növekedésén keresztül - az erőteljesebb szabályozás felé fog elmozdulni. Annál is inkább ez várható, mert a mostani válságot részben az okozta, hogy az esetenként igen laza szabályozás miatt szinte bármit meg lehetett - ideig-óráig - büntetlenül tenni. Mindez a verseny csökkenésén keresztül ismét az árszínvonal növelésének irányába hat. A termelékenységnek az 1990-es években nagy lökést adó információs-technológiai „boom” már mögöttünk van. A termelékenység növeke-désének üteme lassul, amely így a fajlagos munkaerőköltséget növeli.

A kvantitatív könnyítés jelen pillanatban is teljes erőbedobással üzemel a világban, és ezt a robogó gyorsvonatot a jegybankok majd egyre nehezebben tudják lelassítani. Túl későn fognak fékezni, különösen, ha a növekedés továbbra is visszafogott marad.

A monetáris szigorítás jóval hosszabb távon érezteti majd csak az inflációragyakorolt hatását, és nagyon nehéz lesz a piacról kiszívni a hónapokon, éveken keresztül bepumpált dollár százmilliárdokat. Minél tovább állnak fent a mostani „szuper laza” globális monetáris kondíciók, annál valószínűbb az inflációs várakozások és a tényleges infláció jövőbeli, szignifikáns emelkedése.

A nyersanyagok, mint például az energiahordozók, az ipari fémek, vagy más természeti erőforrások természetes fedezeti ügyletnek tekinthetők az inflációs kockázatok csökkentésére. A magas átlagos árszínvonal-emelkedés többnyire a robbanásszerűen fejlődő gazdaságok ismérve, azonban a fentiekben láthattuk, hogy ettől eltérő módon a globális recesszióból éppen kikecmergő gazdaságban is felütheti a fejét. Ehhez járul még hozzá az is, hogy a növekedés lassú megindulásával ismételten növekszik majd a kereslet a nyersanyagokra, ami szintén azok áremelkedésében csapódik majd le.

A fenti hírlevél kizárólag és kifejezetten csak tájékoztatásul szolgál, nem minősül vásárlásra, eladásra, vagy a szerződések módosítására történő felhívásnak. A hírlevél olyan adatokat, előrejelzéseket, információkat tartalmaz, amelyeket a hírlevél készítői (AEGON Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. munkatársai) megbízhatónak és pontosnak tartanak, azonban a leírtak teljességével és pontosságával kapcsolatban a készítők semmilyen felelősséget nem vállalnak. A fenti hírlevélben foglalt információ önmagában nem elégséges döntések meghozatalához. Az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. semmiféle felelősséget nem vállal a fenti információn alapuló döntésből eredő esetleges károkért. A fenti hírlevélben foglalt információ felhasználása automatikusan a jelen jogfenntartási nyilatkozatban foglaltak elfogadását jelenti.