Életbiztosítás, lakásbiztosítás, kötelező biztosítás, CASCO, utasbiztosítás, kisállat-biztosítás

 

Nagyot változott a világ az elmúlt hat hónapban. A jegybankok az első félév inflációellenes küzdelme után kezdenek áttérni a növekedés mindenáron való támogatásához. Nyár óta az olaj- és egyéb nyersanyagárak több mint 60%-kal, a 2004-es szintekre estek vissza, nagyban megkönnyítve a jegybankok feladatát. A növekedési félelmek hatására előbb a spekulánsok számolták fel vételi pozícióikat a nyersanyagpiacokon, majd a reálgazdasági kereslet is drasztikus mértékben csökkenni kezdett. Az Egyesült Államokban az olajfogyasztás már közel 10%-kal esett vissza a 2007 nyári szintekhez képest, amit egyelőre nem követett a kitermelési kvóták ezzel párhuzamos csökkentése.
 
Ugyanakkor a hitelkínálat-visszaesés következtében nemcsak a nyersanyagárak, hanem a végtermékek árai is jelentősen csökkennek. A lakossági fogyasztás az őszi hónapokban 3%-kal mérséklődött az USA-ban, és egyre inkább érződik az eladások visszaesése Európában is, sőt az eddig dinamikusan növekvő, fellendülő gazdaságokban is vannak már jelei. A lakossági fogyasztás talán egyedül Kínában maradt élénk, ahol továbbra is 20% feletti kiskereskedelmi forgalombővülésről lehet hallani. Mindezek a tényezők azt eredményezték, hogy az eddig meglehetősen inaktív európai jegybankok is kezdik felvenni a kesztyűt és egyre erőteljesebb monetáris lazítást hajtanak végre. Az angol jegybank gyorsan 3%-ra csökkentette kamatait, majd a svájci központi bank is agresszív lépésekkel 1%-ra vitte le célzott kamatlábait. A monetáris lazításban eddig élenjáró USA-ban elkezdték megfontolni az ún. ZIRP (zero kamatláb) politikájának bevezetését és a bankóprés még szélesebb alkalmazását. Úgy tűnik, rájöttek arra, hogy nem lehet a szokásos módon harcolni a hitelválság ellen, hiszen ebben az esetben a depressziós spirál kialakulásának egyre nagyobb és nagyobb a valószínűsége. Az 1929-32-es tapasztalatok azt eredményezik, hogy nem szabad visszariadni a bankóprés és a fiskális ösztönzés együttes alkalmazásától, hiszen a sikertelenség beláthatatlan következményekkel járhat.
 
Mindez több év alatt az infláció növelésének irányába hat majd, azonban ez a depressziós spirálhoz képest még mindig a kisebbik rossz. Nem beszélve arról, hogy a hitelválság deflációs hatásainak ellensúlyozása amúgy is csak 2-3 év múlva lesz képes komolyabb inflációt generálni. Az elmúlt egy évben mintegy 50 ezer milliárd USD-vel csökkent a pénzügyi vagyonok értéke, ami a világkeresletet - becslések szerint - 4-5 százalékkal veti vissza a trendhez képest. Ennek ellensúlyozására a jegybankok eddig mintegy 4 ezer milliárd USD-t pumpáltak a pénzpiacokra és a fiskális hatóságok 2000 milliárd USD-vel bővítik az aggregált keresletet 2010 végéig. Ez azt eredményezi, hogy a világgazdaság növekedése 2009-ben 0 százalék körül lesz és még 2010-ben sem haladja meg a 3 százalékos mértéket. Azaz 2 év alatt mintegy 4 százalékpontos negatív kibocsátási rés alakul ki, aminek még 2011-ben is árvisszafogó hatása lesz, tehát a bankóprés és a fiskális lazulás egyelőre nem lesz inflációs hatású, csak 2011-12 után. A jegybankok jövő év végéig szinte biztos, hogy rendkívül laza monetáris politikára kényszerülnek és nem kizárt az ún. globális ZIRP (0 kamat az USA-ban, az EURO övezetben, Japánban és Angliában) kialakulása sem. Ez a monetáris és fiskális politika előbb-utóbb képes lesz a világgazdasági depressziót megállítani és az ún. kockázatos eszközök piacára lassan visszatérhet a bizalom.
 
Előbb a vállalati kötvény-, majd később a részvénypiacokon is elindulhat egy erőteljesebb és tartósabb emelkedés. A mostani vállalati kötvény-felárak 9-10 százalékos vállalati csődvalószínűséget áraznak, ami igen komoly kockázat-elutasítást jelent. Feltehetőleg ennél nagyobb csődszámra egyelőre nem kell számítani, hiszen ez az érték mintegy 9%-os amerikai munkanélküliségi rátát feltételez, aminél magasabbat el lehet kerülni. A jelenlegi tendenciák alapján a ráta valahol 8,5-9 százalék között tetőzik 2009 nyarán.